Szeretnék kiteljesedni - az autonómia fázisai

Mit jelent önnek az autonómia munkavállalóként? Ön hogyan éli meg az autonómiát vezetőként? Hol tart az autonómiája fejlesztésében a munkahelyén? Milyen szintű személyes, illetve csapat szintű autonómiával lenne elégedett?

Az autonómia paradoxonja, hogy csakis a függés viszonylatában értelmezhető. Valamennyire autonóm akkor lehetek valamitől ugyanis, ha egyben függő viszonyban vagyok vele. Azaz például a munkahelyi autonómiám szintjét akkor tudom növelni, ha van egy szervezet, amellyel adott tevékenységre, kialkudott feltételekkel szerződtünk.

Így az autonómia egyben eszköz is, például az önmegvalósításban, a kiteljesedésben a Maslow piramis csúcsán. Az eszköz jelleg megértését segíti a tranzakcióanalízisben az autonómia három alkotóelemének megértése. Ezek rendre a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás képessége.

Azaz megértem az érzéseimet, gondolataimat, illetve a cselekedeteimet, ami az "itt és mostban" történik. Szervezeti szinten ez egyfajta önreflexiót jelent a csapatra nézve. Ezután a rendelkezésre álló erőforrásaim szabad megválasztásával reagálok a helyzetre. Csapatként ez a helyzet megoldásáról való lemondás helyett a megfelelő akció tervezését és végrehajtását jelenti.

Az intimtás képessége pedig akkor jelenik meg, amikor a másik félhez érdekmentesen és játszmák nélkül, őszinte nyitottsággal tudok kapcsolódni. Szervezeti szinten ilyen kapcsolódást jelent a pszichológiai biztonság állapotában lenni és dolgozni.

Az autonómia fázisai:

1. Függőség: A természetes függőség állapota; amikor bekerülök a rendszerbe és zajlik az integráció, a betanulás fázisa. Az információm még kevés, önálló döntéseket nem tudok hozni, követem az útmutatást. Pl. az új felvételis kolléga a próbaidő elején.
2. Ellenfüggőség: Még mindig függök, de valamit már megsejtek a rendszer valós működéséről. Kezd egy kép formálódni bennem arról, ami van. Már meg tudok fogalmazni ellenvéleményeket. Kezdek leválni a tekintélyszemélyről, az önálló identitásom is alakul. Pl. az új munkaerő a próbaidő végére ide ér el.
3. Függetlenség: Bizonyos területeken már tudok önállóan működni. Felelősséget vállalok a döntéseimért, vállalom a kudarcot és tanulok belőle. Más helyzetekben még függő vagyok, utasításra várok. Pl. a legtöbb elégedetlen munkavállaló ebben a fázisban lép ki.
4. Kölcsönös függés: Partnerségben működök együtt, bizonyos tekintetben én függök másoktól, míg más helyzetben ők tőlem. Egyedül is képes vagyok dolgozni, de a partnerségben függést is elfogadom. Minden helyzetbe az identitásom megőrzésének szándékával megyek bele.Pl. a jól teljesítő beosztott és a főnöke kooperációja.
5. A kapcsolódás módjának szabad megválasztása: Bármilyen szinten kapcsolatba tudok lépni a másikkal. Akár szabadon tudunk ötletelni együtt, vagy más helyzetekben együttesen gondolkodunk másokról. Pl. felhatalmazáson alapuló vezető-beosztott kapcsolat.

Az adott szintek egy-egy munkahelyi helyzetben éppen megfelelőek lehetnek; a veszélyt a megragadás jelentheti. Ha függőségben maradok, akkor mindent a másiktól várok el. Ha ellenfüggőségbe ragadok, akkor belső ellenzéki, lázadó pozíciót veszek fel. A függetlenség fázisában elragadhat a fantáziám, hogy "majd én megmutatom"; gyakran már csak az adott szervezeten kívül...

Ha a fenti modellt végig gondolva arra jut, hogy fejlődni szeretne, az autonómia magasabb szintjeit megismerve többet kihozva a jelenlegi munkahelyéből, akkor keressen meg.