Kentaur - megérkeztem

A tudatunk fejlődése, annak egyes lépcsőfokainak bemutatására különböző elméletek születtek. Egyik kedvenc modellem Ken Wilber integrál elméletéből származik: melyben a szerző tíz szakaszt különböztet meg (részletesebben lásd Nemes Antónia: Integrál coaching c. könyvében). 

Coachingban jól kezelhető szakaszok az ideális esetben már az iskolába kerüléssel kialakuló (4.) Szabály, szerep elme; az (5.) Racionális elme és az utána megjelenő (6.) Integrált tudat avagy a kentaur szintje. Cikkem címe az utóbbi szintre utal; arra az immár harmadik éve tartó vívódásomra, racionális szintem meghaladási folyamatára, amely lassan révbe ér és meghozza gyümölcsét.

A Szabály, szerep elme szintje előtt a csecsemőkorban az anyával megélt szoros együttlét, az óvatos leválás és az önálló éntudat, az ego megjelenése történik.

Amikor iskolába kerülünk, megismerjük a csoport világát, a benne betöltött szerepünket elsajátítjuk együtt a csoport működését, a tagok interakcióit leíró szabályokkal. Elindulunk a második személyű nézőpont megismerése felé. Egyben ez biztonságot is ad, hiszen a csoportnorma betartása és elfogadása egyben kialakítja a "mi-tudatot"; erősíti a "mi fajtánk" szerepét szemben állva a nem köztünk levőkkel. A jóságot a törvények, szabályok, szerepelvárások teljesítése jelenti; mely által elkerülhető a bűntudat, a szégyen és a kisebbrendűségi érzés kialakulása. A világ kiszámítható és pozitívan befolyásolható az autokratikus, bürokratikus vezetés kritikától mentes elfogadása által; könnyen eldönthetőnek tűnik, hogy mi a helyes és mi az elvetendő. A csoport tagjai a játékszabályokat feltétel nélkül betartják, mert megszokottak és ezáltal biztonságot is adnak (még ha egyénileg szenvednek is tőle). Ez a tudatfejlődési szint a hierarchikus szervezetek kultúrájában gyümölcsöztethető elsősorban (pl. katonaság, vallási szervezetek, államigazgatási szervek stb.).

Az előző szint meghaladásának a Racionális elme szintje tekinthető, amely a nyugati társadalmak által megcélzott felnőtt tudatszint. Ezt már a harmadik személyű nézőpont felvétele jellemzi; az egyén képes önmagára, illetve csoportjára kívülről reflektálni. Az erre a szintre megérkező elkezdi a szerepeket és a szabályokat megkérdőjelezni, kritizálni - lázad, függetleníteni akarja magát a korábban olyan nagy biztonságot adó dogmáktól, szerepektől és elvektől; mindenáron tudni, megismerni és megérteni akar. Képes tisztán fogalmakban, szimbólumokban gondolkodni; élesen választja le az oda nem illő dolgokat az oda illőkről. Logikai gondolatmenetei lineárisak; világnézete tudományos, racionális, érzelem mentes. Hipotéziseket alkot, ellenőriz, kísérletezik, következtetésekre jut. Objektív, reprodukálható eredményeket akar, materialista. A csoportban versengővé válik, manipulál, eredményre, látható materiális javakra törekszik. Személyes identitását is keresi, de önismerete még leíró jellegű: elméletekbe kapaszkodik, osztályoz, szabályszerűségeket keres és talál. Végül megerősödik az empatikus énje és elindul maga és mások érzelmeinek tudatosítása irányába. Ez a tudatfejlődési szint tipikusan a versenyszféra cégeinek kultúrájával egyeztethető össze; ott produktív.

Az élet előrehaladásával megjelenhet a következő, az Integrált tudat szintje, amelyet kentaur szintnek is neveznek. Ebben a tudatállapotban a fej és a szív ismét összeér: egyszerre van jelen az ember teremtett (ösztönös, állati, érzelmi) és teremtő (szellemi) része - amit a kentaur állati teste és emberi feje szimbolizál. Az egyén kikerül a játszmák, a társadalmi, a kordivatot meghatározó konvenciók, szokások, elvárások rendszeréből. Önismerete immár nem elméleti; arról beszél, ami "itt-és-most" játszódik le benne. A létezését az éberség, spontaneitás, kreativitás, megoldás-centrikusság és hivatástudat jellemzi. Kapcsolataiban elfogadóvá, meleg/nyitott szívűvé válik. Másokra érzékennyé, empatikussá válik; ugyanakkor gondolkodása olyannyira függetlenné válik, hogy a megszokott rendszerekhez már nehezen tud kapcsolódni.

Az előbbiekben bemutatott szintek beazonosítása, az adott szint jellemzőinek belakása, majd azok meghaladása mind-mind olyan változás orientált folyamatok, amelyekkel jól beazonosíthatóak a "menni vagy maradni"; az "elfogadni vagy változtatni" típusú karrierhez, kapcsolati krízisekhez, társadalmi helyzetekhez kötődő elakadásaink, dilemmáink. Saját történetem folytatása következik... Ha pedig te ismertél magadra és kedved lenne ezt megbeszélni velem, akkor várom jelentkezésed!