Carpe diem vagy szerezz örömet, de másnak?

Szeretne népszerű lenni a munkatársai körében? Megtesz minden öntől telhetőt ezért? Kiteszi értük a szívét, lelkét? Mit kap viszonzásul? Semmit? Még inkább alkalmazkodik és igyekszik besimulni? Rájön, hogy a kollégái hálátlanok? Várja, hogy majd megbánják? De persze nem történik semmi, mert "a világ már csak ilyen"?

A fent leírt mondatok, egy belső folyamat lépései. Amikor a gyermekkorban szüleinktől átvett "Szerezz örömet!" drivernek megfelelő viselkedéssel reagálunk öntudatlanul egy helyzetre, ott fut le ez a történet.

Első lépésben az adott munkahelyi helyzetben pl. egy kolléga támogatását úgy szeretné megszerezni, hogy örömteli érzéseket akar kiváltani benne. Gesztusokat tesz, dicséri és hízeleg neki. Ezzel nyerhet egy szövetségest, de sokszor ez sem elég a sikerhez.

Valós helyzetekben ugyanis a siker több tényező függvénye. Ráadásul számtalan érzelmi impulzus ér minket egyazon időben és az egyéni szimpátia hiánya is sokat ronthat a szövetségünk minőségén. Ezért amikor az eredeti törekvése végül kudarcot vall, akkor előáll egy ún. megállító helyzet. A viszonzatlanság miatt ön rosszul érzi magát, de elképzelhető, hogy a másik fél ebből semmit nem fog fel.

Erre a helyzetre aztán öntudatlanul kétféle módon reagálhatunk. Az egyik verzióban kialakul az ún. hibáztató helyzet. Ráébredhet, hogy ön a teljes szívét beleadta, de becses ajándékát a kollégája egyáltalán nem viszonozta! Ön megtett mindent, de végül csalódott lesz és belül önben ennek a másik fél az egyedüli oka. A szeretete átfordul gyűlöletbe, a volt barátjából ön ellenséget kreál.

A másik változatban benne marad a szeretetlenség negatív érzésében. De már azt is gondolja, hogy a kollégája sem érdemelte meg az ön jószándékát; mitöbb' az egész kollektíva is pont ilyen; sivár és társaságként elviselhetetlen.

Ezt történetet mini sorskönyv egyik fajtájaként írjuk le a tranzakció analízisben. Szüleink gyermekkorunkban elhangzó mondata pl. valahogy így hangzott: "Öleld meg apád, milyen fáradt szegény! Most ne is zavarjuk, inkább készítsük el neki a vacsorát!".

Hogyan és hol lehet ebből a történetből kilépni? Ugyanúgy, mint más driver viselkedésnél, egyrészt a tudatosság bekapcsolásával és a régi megoldások helyett újak megtalálásával.

Vagy spontán engedélyt adva magunknak, hogy szerezzünk most kivételesen saját magunknak (!) örömet, legyen egyszer úgy, ahogy az nekünk igazán jó.

Ha szeretné az önfeláldozási hajlamát munkahelyi helyzetekben felismerni és újra hangolni, akkor kérem keressen meg!