"Apám egyeteme" - a fátum ereje rajtam

A versenyszférában ledolgozott 28 év után immár a harmadik félévemet töltöm a Pannon Egyetem GTK-n szerződéses, részmunkaidős óraadóként. Első két félévben csak szigorúan marketing jellegű tantárgyakat kaptam – aki nagyon jól ismeri pályafutásomat és a klasszikus helyemet a kereskedelmi osztály kontra marketing szakosztály csatában az most csak remélem, hogy nem röhög... Igen, bevallom, hogy néha a hóhért akasztják ilyenkor.

De idén végre kaptam Eladásmenedzsment szemináriumokat is és engem is meglepett, hogy milyen jól megírt tankönyv alapján, mennyire gyakorlatias tematika mentén tudunk a hallgatókkal a kereskedelmi csapatok mindennapjaival, motivációival, szervezeti formáival, az értékesítési KPI-ok tervezésével, a célkitűzés folyamatával, a bónusz mechanizmusokkal (többek között) is foglalkozni már egyetemi keretek között.

Ezáltal is megérkezem, érzem, hogy helyére került életem kirakós játékában egy újabb darab. Élem nagyon azokat a pillanatokat, amikor a hallgatók faggatnak, gyakorlati kérdéseket tesznek fel, nézeteket ütköztetünk, energia tölti meg a termet; együtt épülünk.

Ráadásul nemrég elhunyt édesapám általam összetört álma is részben valóra vált végül. Mert a múlt század 90-es éveiben végeztem, én is vegyészmérnökként, ugyanitt, az akkor még Veszprémi Egyetemen. Éppen rendszert váltottunk, a vállalat, amely 3 évig fizetett némi ösztöndíjat, boldogan lemondott a foglalkoztatásomról; nem olyan idők jártak.

Hogy bevonulnom se kelljen azokban a turbulens, történelmi időkben, jó lépésnek tűnt az egyetemen maradni. Első munkáltatóm így lett a Magyar Tudományos Akadémia, én MTA ösztöndíjas PhD hallgatóként a Vegyipari Műveletek Tanszéken kezdtem dolgozni.

Apám repesett a boldogságtól; kutató lett a fia, nemsokára talán "doktor úr", ott folytattam volna, ahol ő valamikor abbahagyta... Csakhogy engem várt Pécsett a feleségem a hétvégéken és én éreztem, hogy a kutatás nemigen nekem való. Tanítani, laborgyakorlatot és szemináriumot vezetni szerettem, de a kísérleti készülék nézegetése napestig; nos ez sosem vonzott.

Így amikor egy nagy amerikai multi az addigi fizetésem háromszorosát ajánlotta kezdőként, ráadásként alám tette a család első "nyugati" autóját és mehettem vissza Pécsre; felmondtam az egyetemen. Apám akkor kitagadott – három hónapig szóba sem állt velem...

Hogy anno jól döntöttem-e? Ma sem tudom eldönteni, de 30+ év után ez már nem is aktuális kérdés. Egy biztos, hogy az én később sem tipikus, egyáltalán nem lineáris, nem is egyhangú karrier ívem már az elején nagy fordulóval indult el...