A láthatatlanok - a NEM kimondása

Lehet, hogy nincs jó mintánk akár a befejezésre, vagy éppen a nemet mondásra?

Több vállalkozó ügyfelem keresett meg a "láthatatlansága" problémájával, egy-két példa, mit is értettek ezen:

• Adott helyzetre megoldási javaslatot vártak el tőle. Leült, átgondolta, a tapasztalatai segítségével elkészítette az ajánlatát. Elküldte írásban és..., utána semmi. Láthatatlanná vált, telefonhívásra nem kap választ, az ajánlatra sem érkezik visszajelzés.
• Konzultációs folyamatban haladt előre. Szereti az adott beszélgetés végén tisztázni a folytatást: oké, ha egyelőre kimerült a téma, megoldódott az ügy – ez egy folyamat vége. De, amikor megbeszélnek egy következő időpontot, valami közbejön, "majd jelentkezem" és a kliens eltűnik...
• Volt kollégájával személyesen találkozva megegyezett, hogy az keresi majd, jelentkezik. A következő alkalommal összefutva zavart nevetgélés, félrepillantás és újabb ígéret lett belőle: "most nagyon elfoglalt vagyok, de" ... Néha még csörgeti, de aztán elunja...

Erre ügyfeleimnek javaslom egyrészt az ún. "nyerő-nyerő Nem" (win-win No) technikát. Ezt én már 31 éve tanultam, kezdő képviselőként. Azóta alkalmazom, sőt beszélek erről – a teljesség igénye nélkül – pl. ügyfeleimnek, Bagon telepi mentorként, Gödöllőn az egyetemen óraadóként stb. A lépései:

1. Foglalja össze a megértését, hogy mit szeretne a másik fél kérni, önnek javasolni és mi lehet az ő motivációja.

1. Aztán fejezze ki őszintén az érzéseit, illetve gondolatait a javaslattal kapcsolatban.

1. Mondja ki a nemet és az előző két ponthoz illesztve indokolja meg.

1. Amennyiben a másik féllel még fontosnak tartja a kapcsolat fenntartását, akkor fejezze ki a nyitottságát, illetve erősítse meg, hogy ez a "Nem" csak erre a konkrét javaslatra szólt; a kapcsolattartás oké és nyitott a jövőbeli együttműködésre más témákban, esetleg.

Ugyanakkor ügyfeleimnek is csak a találgatás marad. Visszajelzés hiányában ugyanis elmarad a tanulás, az esetleges keserű pirula után bekövetkező termékeny fejlődés, a jobbítás. Ráadásul nehéz érzésekkel is magukra maradnak. Nemrég viszont tanultam egy modellt a radikális elengedésre (Colin Tipping):

1. Először engedje ki az érzelmeidet szabadon és nyersen, úgy és abban a formában ahogy feljönnek önben. Ezt tegye addig, amíg a gőz feszíti.

1. Aztán lépjen be az érett, felnőtt attitűdbe és mérlegelje, vegye tudomásul, hogy ami történt megtörtént, és a megbocsátás saját jól felfogott érdekében is a legértelmesebb dolog, amit tehet.

1. Az utolsó (és ettől radikális) annak belátása, hogy mindaz, ami eddig zajlott, egy nagyobb, "kozmikus rend" részeként is felfogható, végső soron önért és nem ön ellen történt, szükséges volt valamihez, ami szervesen hozzátartozik élete mélyebb értelméhez és céljához.

Így az egész történetet úgy, ahogy van – hála és köszönet kíséretében –, el tudja engedni, és ezen a ponton valóban és teljes mértékben szabaddá válik.

Önnel mi a helyzet?